"Jól csak a szívével lát az ember..."
" Az emberek olyanok, mint a csillagok. Néhányan létrehozzák saját fényüket, míg mások visszatükrözik azt a ragyogást, amit kapnak." (José Marti)
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Ősz és tavasz között (1937)
Csak az én telem nem ily mulandó.
Csak az én halálom nem halandó.
Akit egyszer én eleresztettem,
az a madár vissza sohse reppen.
Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki...
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
Barátaim egyenkint elhagytak,
akikkel jót tettem, megtagadtak;
akiket szerettem, nem szeretnek,
akikért ragyogtam, eltemetnek.
Ami betüt ágam irt a porba,
a tavasz sárvize elsodorja.
(8-9. vsz.)
Wass Albert: Igazgyöngyök
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
s a kék vizeken tündökölt a hold,
tündér leány állott a tenger partján,
s a hab lágyan, szerelmesen dalolt...De egy este... messze észak felől
orkán hadával érkezett a tél,
a tündér sírt és fényes könnyeit
zúgó tengerbe hullatta a szél...Aztán elment... a tenger várta, várta,
és fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
sötét vizén nem tündökölt a hold...S a mélybe hullott tündér-könnyekből
lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
a mélybe rejtett tündér-könnyeket...Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
és verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
s azóta néha gyöngyszemet lelek.
"...a könyvek olyanok, mint a tükör:
mindenki azt látja benne, amit a lelkében hordoz."
(Carlos Ruiz Zafón)
" Ha tudásod szívedből fakad ,
bölcs vagy;
de ha csak könyvekből gyűjtötted:
legfeljebb okos."
Tompa Mihály: Emlékezet
Miért tűnsz elém, szelíd emlékezet!
A boldog múlt mosolygó képivel?
Bús lelkemet és halovány arcomat
Nyájas sugárod nem deríti fel!
Ki egykor, mint én, oly boldog vala,
S többé remény sincs, hogy az lehet:
Annak felejtés ad csak enyhülést,
Nem a te képed, jó emlékezet!
Tompa Mihály: Őszi tájnak...
Őszi tájnak hervadása!
Őszi napfény ragyogása!
Hervadásból, fényből támad
Lelkemen e kedves bánat.
Omlik a lomb, hallgat a dal;
Visszatérek gondolattal
A tavaszra...ah, de annál,
Betegebbnek látszik a táj.
Ez a rét volt olyan ékes?
Ez a határ olyan népes?
Ez a halom, völgy és tájék...
Mintha a sírkertben járnék!
Lemegy a nap nemsokára...,
Haldoklásnak szent országa!
Olyan édes, forró vággyal...
Őlel téged lelkem által!
Az elmúlás bája rajtad,
Lelkemen vesz mély hatalmat;
S bár meghalni kéne véled:
Mégis, mégis szeretnélek!
Néma a táj, arca sápadt,
Rád derengő napfény árad;
Ah, mi vonzó, szép halál van
E mosolygó hervadásban!
Édes terhed édes álom,
Szinte érzem szempillámon;
Hogy lehajtsam, szinte vonja;
Fejem, a fák hulló lombja.
A fák lombja csendesen hull...!
Nem küzdéstül, fájdalomtul;
Itt a végharc ösmeretlen:
Lehet-e meghalni szebben...?
http://www.youtube.com/watch?v=wH3rDLq176E
Kosztolányi Dezső: Méz
A bánatom oly érett, mint a méz már
és bölcs és mély és terhes száz titokkal,
és minden kincseket magába foglal,
és hallgat és vár, sehova se néz már.
Virágtalan bánat.De ez a minden.
Méz, tiszta méz, méz, mennyei ital,
több, mint a föld tűnő virágaival
ambrózia, virágok lelke, kincsem.
Gyümölcs, nektár, melytől üdül a hívő,
minden cukrot magába édesítő.
Én csak röpültem és ezt szüreteltem,
és életem nehéz mézzé köpültem,
bánattá, jajjá, könnyé, tiszta mézzé,
egy csonk világban, egy fájó egésszé.
Ó lankák, ó virágok messzi tája,
ti telt gyümölcsök korhadt rúdakon',
s ő könny, te élet mély esszenciája,
megölt virágok méze, fájdalom.
Szép Ernő. Gyermekjáték
Mikor én kisfiú voltam,
kis lovon nem lovagoltam
nem volt nékem ponnilovam,
ponnilovam,
ponnilovam,
pedig de szép mikor rohan.
Ponnilovon sosem ültem,
kis biciklin se repültem,
nem volt fényes kerékpárom,
kerékpárom,
kerékpárom,
pedig de jó rajta nyáron.
Nem volt nékem meséskönyvem,
nem volt csak iskolás könyvem,
pedig de jó otthon este,
otthon este,
otthon este,
lapozni ábrát keresve.
Sohase volt cifra kockám,
kis kastélyom meg tornyocskám,
kis hajóm, meg kis vasútam,
kis vasútam,
kis vasútam,
én utazni sose tudtam.
Én nem kaptam kardot, csákót,
sárgarézbül messzilátót,
sose vittek hippodromba,
hippodromba,
hippodromba,
jó, hogy lyukas volt a ponyva.
Az a ponyva szét ment régen,
elmúlt az én gyermekségem,
én már régen felserdültem,
felserdültem,
felserdültem,
a nagyok közé kerültem.
Én játékot már nem kérek,
a sok gondtól rá sem érek,
de meghalok én is egyszer,
én is egyszer,
én is egyszer
a mennyországba megyek fel.
Kiállok majd a Tejútra,
arra visz az Isten útja,
az ujjamat majd felnyújtom,
majd felnyújtom,
majd felnyújtom,
ha elsétál a Tejúton.
Észrevesz az Isten engem.
Megszólalok a nagy csendben;
Kérem én még nem játszottam,
nem játszottam,
nem játszottam,
játszani szeretnék mostan.
Megfogja majd a kezemet,
angyalok közt maga vezet
szegény gyerek otthonába,
otthonába,
otthonába
mennyei gyerekszobába.
Megkapom ott kardom, csákóm,
sárgarézbül messzilátóm,
képeskönyvem, cifra kockám,
cifra kockám,
cifra kockám,
lesz kastélyom meg tornyocskám.
Ami nem volt, lesz ott jócskán,
kis vasútam meg hajócskám,
élvezem majd minden reggel,
minden reggel,
minden reggel,
millió szegény gyerekkel.
Hogyha kedvem abba telik,
ponnilovam megnyergelik,
kis biciklim előhozzák,
előhozzák,
előhozzák,
úgy járom a mezők hosszát.
Égmezőben, alkonyatban
szép pillangót fogok ottan,
ujjamon lesz aranypora,
aranypora,
ujjamon lesz aranypora,
le nem mosom róla soha.
Egyetlen fiamnak
Hiába mosolyogsz,
Úgyis látom rajtad,
Csak megálljt parancsolsz
A nagy könnypataknak.
Hiába lázadsz,
S birkózol magaddal,
Hogy bánatot okozz
Nekem a szavakkal.
Hiába próbálod
Megtagadni véred,
Az élet pofonja
Lesz érte a béred.
Hiába teszel úgy,
Mintha süket lennél,
Meghallod hangomat
Bárhová is menjél.
(Ordíthatsz teljes torokból
A kegyetlen világba,
Kapaszkodhatsz kézzel-lábbal
A matériába...
Hiába...
Súgd meg nekem inkább,
Szívedet mi bántja.)
2001. - 2009.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 7
Tegnapi: 4
Heti: 11
Havi: 111
Össz.: 54 374
Látogatottság növelés
"Jól csak a szívével lát az ember..." - © 2008 - 2024 - csillagzat.hupont.hu